2026. szeptember 10.

Rózsakert / Rose Garden

Mostanában nagyon megszaporodtak az alkalmak, amikre ajándékot készíthetek, és ez okból többen is érdeklődtek, hogyan is készülnek ezek a miniatűrök. Ezért arra gondoltam, a mostaniról mesélek egy kicsit bővebben. :)

Copyright. Az alkotás szerzői jogi védelem alatt áll. A szerző írásbeli engedélye nélkül tilos kereskedelmi céllal reprodukálni. 

Rózsakert című alkotásom egy gitáros ismerősömnek készült, aki szeret önkénteskedni egy rózsakertben. Inspirációnak a Facebook-on megosztott fotóját használtam.

Már a legelején belefutottam egy problémába: vettem a Tediben egy szuper mély képkeretet, de csak itthon, kibontás után derült ki, hogy nem lehet kivenni belőle az üveget... Nagy szerencsém volt, mert végül találtam itthon egy másikat, amit még régebben vettem az Ikeában, és már nem emlékszem, mit akartam beletenni. Miután a probléma megoldódott, nekiálltam a téglakerítésnek. Habtáblát használtam, nagyon egyszerű vele dolgozni. Miután elkészültem, belepróbáltam a keretbe, ééééés... nyilván nem volt jó, mert a keret kicsit nagyobb volt, mint a tábla. (Jelzem a tedisbe még kicsit nagy is lett volna...) Ismét szerencsém volt, mert amikor a toszkán képet csináltam, nem dobtam ki a maradékot, így ki tudtam pótolni, és még a ragasztó is megfogta. :)


Miután elkészült, lefestettem, fugáztam, és még tettem rá egy kis "koszt" (szintén festékkel). 


Amíg száradt, kerestem egy fát a háttérbe. Egy régebbi naptárból vágtam ki egy nagyon jó minőségűt. 


Száradás után beragasztottam a kerítést, és megcsináltam a tetejét. A cserepekhez tojástartót használtam. Bár a papír papírhoz elég jól ragad, én biztosra mentem: egy hurkapálcával támasztottam meg az egészet. (Ezt nem terveztem meg előre, csak úgy eszembe jutott, de szerintem jól tettem.) Régebbről maradt műfű, abból vágtam az aljára.
 
 
 
A következő lépés a gitár és a gitáriskola elkészítése volt. A gitárról sajnos elfelejtettem fázisfotókat készíteni, de a teste kartonból készült. Lekentem gessóval, majd festettem, lakkoztam. A húrokkal nem vagyok elégedett, jobb lett volna, ha damilt használok, és a bundokat lefelejtettem, mégis nagyon büszke vagyok erre a gitárra. Nem gondoltam, hogy ilyen jól fog sikerülni, sőt, eredetileg venni akartam egyet, de nem volt a Tediben. Pad viszont volt, be is szereztem egyet, csak festeni kellett, meg kicsit összekarcoltam, hogy használtabbnak tűnjön. A könyvbe kicsinyített kottákat is nyomtattam, majd ékszerdróttal "spiráloztam". :)
 





A rózsás résztől nagyon féltem, mert még soha nem sikerült műanyagot ragasztanom (mondjuk nem is nagyon próbáltam, talán csak egyszer, kevés sikerrel, azóta halogattam), de most muszáj volt. Ragasztópisztollyal elég könnyen ment, csak hát nem lett valami szép, ezért egy kis izlandi zuzmóval próbáltam elfedni a nyomokat. Pár kavics és a padra egy csigaház kellett még dísznek.
 




Végül pontosan olyan lett, amilyet elképzeltem, pedig ez nálam ritka! :) Nem dolgoztam rajta sokáig, talán csak 1 hetet, de már ennyi idő is elég volt ahhoz, hogy megszeressem, és ne akarjak megválni tőle... De mivel más ajándékkal nem készültem, muszáj volt odaadni, és aki kapta, nagyon örült neki.
 
Idén már egész sok mindent csináltam, és azt hiszem, már hiányzott is az alkotás, úgyhogy nem kizárt, hogy hamarosan folytatás következik. :)
 
Melli 

2026. augusztus 26.

Szalon / The Bridal Salon

Ismét egy ajándékkal jövök: esküvőre voltunk hivatalosak múlt héten. Közben meg nyaraltunk is, úgyhogy nem volt egyszerű, magammal vittem mind hozzávalót, de végül időben elkészültem. Voltak már esküvős projektjeim, itt és itt, ezúttal pedig egy esküvőiruha-szalont álmodtam meg Szilvinek és Zentének. Legnagyobb kihívást az eredetileg piros műanyag cipő fehérré varázsolása jelentette, kb. 15 rétegben festettem le fehér körömlakkal, mire azt mondtam, hogy most már elég fehér. A szekrénykén a képkeretben a kép saját fotóra cserélhető. Nagyon szerettem készíteni ezt a dobozt (is)!

Sok boldogságot az ifjú párnak!

Melli 







2026. február 16.

Az én Bramasolém / My Bramasole 2

2023-ban készítettem egy diorámát  Az én Bramasolém címmel, de a növényeket - alapanyag hiányában - nem fejeztem be. A fácska törzsével nem voltam kibékülve, meg amúgy is csenevész volt kissé, ezért azon alakítottam (szerencsére tudtam még venni a fehér virágzó bokorból), és mindenképpen szerettem volna borostyánt. Mindenfélével is próbálkoztam, de nem akart összejönni, vagy legalábbis nem úgy, ahogy én elképzeltem. Végül a Temun találtam ezt a zöld izét, ami végre elfogadható számomra, visszaadja nagyjából azt a hatást, amit szerettem volna elérni, úgy, hogy nem kellett egyesével ragasztgatni a leveleket. (Ezt is próbáltam, de nem tetszett az eredmény, ezért egy kis darab után abbahagytam, de eléggé féltem attól, hogy végül nem lesz más választásom.) Rendezgettem kicsit a virágokat, és megkegyelmeztem a napraforgónak. :) Majd a levelei színén lehet, hogy alakítok egy kicsit, bár élőben nem ennyire természetellenes, mint a fotón. 

Jó érzést végre befejezni valamit több mint 2 év után. :) 

Ez a dioráma a Travel sorozatom első tagja. Nézd meg a másodikat is!  

Melli

2026. január 10.

A tanító néni konyhája / Teacher's Kitchen

Boldog új évet mindenkinek, Happy New Year to all! 

Máris visszatértem egy újabb minivel, pedig még csak 10 nap telt el az évből. :) Bemutatom A tanító néni konyháját, ami ajándékba készült, természetesen egy tanító néninek. Kisfiam kedves tanító nénije ugyanis tegnap elköszönt az osztálytól, mert kisbabája lesz, és valamilyen különleges búcsúajándékot szerettem volna adni. Mivel nagyon szeret sütni-főzni, és a gyerekeknek is gyakran sütött sütit, eléggé adta magát az ötlet, hogy egy konyhát készítsek, benne a sütisütés kellékeivel, magukkal a sütikkel, az asztalon pedig tankönyvekkel. 

Már karácsonyi szünetben elkezdtem készíteni, de így is szó szerint az utolsó pillanatban végeztem vele. Ahogy beragasztottam az utolsó könyvet, már kellett is öltözni, hogy odaérjek tanítás után a kisfiamért. Azt hiszem, ezzel új utolsó pillanatos rekordot állítottam fel! :) Olyan már volt, hogy hajnali kettőig csináltam egy jelenetet az aznapi kiállításmegnyitóra, de hogy ennyire későn fejezzem be, még nem volt... Azért arra még volt időm, hogy pár fotót készítsek róla. Ezeket most megmutatom.

Legyen csodás évetek, terveim szerint idén gyakrabban találkozunk, mint azt elmúlt néhány évben!

Melli