Az év első posztja stílusosan egy téli dobozról szól. Kár, hogy nálunk már hetek óta tavasz van... :)
Az egész egy hóemberrel kezdődött, még decemberben. A külföldi olvasóknak mondom, hogy Magyarországon a Télapó (Santa Claus) december 6-án jön. Hát jött is, és hozott a kisfiamnak egy plüss Milka hóembert. Egészen pontosan ilyet:
Valami érthetetlen okból kifolyólag a kisfiam teljesen rákattant a hóemberekre. Alap, hogy a lila plüsst mindenhova magával viszi, de azóta minden más hóembert is imád. (Nem győztem tartalékot beszerezni; hát nem volt könnyű, mert december 6. után az egész országban sehol nem lehetett már kapni. Végül Németországból rendendeltem 2 darabot egy német ismerőshöz - Magyarországra nem volt kiszállítás -, ahonnan az unokatestvérem hozta haza február végén.)
Történt közben, hogy az unokaöcsém rajzolt egy hóembert ajándékba a kisfiamnak.
Ennek is sikere lett, kitettük a konyhaszekrényre, és ahányszor a kisfiam elszáguld mellette, mindig megmutatja a répaorrát. :) Innen jött az ötlet, hogy csináljak egy hóembert. Először TÉNYLEG csak egy hóembert akartam egy falapra erősítve, kerítéssel.
De ezt nem tudtuk volna hova tenni, az asztalon nem lett volna biztonságban. Gondoltam, nem baj, beleteszem egy keretbe, háttérnek pedig veszek egy téli papírt. De annyira jó papírt sikerült találnom, hogy vétek lett volna nem dobozt használni hozzá. :) Még az is tetszik benne, hogy helyenként csillog. Egyébként soha nem használnék csillogós vackokat, de mivel ez inkább egy mesebeli táj, nem a valóság, szerintem nagyon hangulatos így, a csillámokkal.
De ezt nem tudtuk volna hova tenni, az asztalon nem lett volna biztonságban. Gondoltam, nem baj, beleteszem egy keretbe, háttérnek pedig veszek egy téli papírt. De annyira jó papírt sikerült találnom, hogy vétek lett volna nem dobozt használni hozzá. :) Még az is tetszik benne, hogy helyenként csillog. Egyébként soha nem használnék csillogós vackokat, de mivel ez inkább egy mesebeli táj, nem a valóság, szerintem nagyon hangulatos így, a csillámokkal.
Úgyhogy vettem a szokásos ikeás keretet, a dobozt pedig kívül lefestettem fehérre. Éppen egy nagyobb mennyiségű dekor zománcfesték volt frissen felbontva (és mi tagadás, vonzó volt a gondolat, hogy a zománcfestéket nem kell lakkozni), hááááát... ekkora felületre soha többet. Borzasztóan nehéz volt felkenni!
Ezután különböző kékekkel és szürkékkel, meg persze fehérrel lefestettem az eget. Felragasztottam a a papírt, és már kész is volt a háttér.
A hóembert hungarocell gömbökből készítettem, hópasztával.
Az orra "igazi" répa, már amennyire igazinak mondható a konyhás jelenetemből kiszedett, Fimo répa. :) Lényeg, hogy kellett egy, és lusta voltam egy darabbal kínlódni. :) Használtam még fekete gyöngyöket, és vastag fonalat a sálhoz.
Az orra "igazi" répa, már amennyire igazinak mondható a konyhás jelenetemből kiszedett, Fimo répa. :) Lényeg, hogy kellett egy, és lusta voltam egy darabbal kínlódni. :) Használtam még fekete gyöngyöket, és vastag fonalat a sálhoz.
A kalapot is mutatom közelről: alapozó, piros és fekete festék, valamint 2 réteg fényes lakk.
Volt még kerítésem fából, csak festeni kellett, egy mini szánkóm, egy ajándékcsomagom (szerencsére pont kék, mint a rajzon!), és készítettem hozzá egy mini madáretetőt a fára. Amikor a papírt vettem, megláttam egy rókás gombot, azt is megvettem és festettem. A sarokba először egy műanyag fenyőt gondoltam, de annyira rosszul mutatott, hogy végül egy festett tobozra ragasztottam gyöngyöket, ebből lett a karácsonyfa.
A hópasztával eléggé megkínlódtam, mert több részletben csináltam, és közben poros lett, vakarhattam le a szürkévé vált fehér hópasztát. :(
Igyekeztem lábnyomokat "hagyni" a hóban, de csak egy picit látszódnak. Biztos azóta már behavazódtak. :)
Igyekeztem lábnyomokat "hagyni" a hóban, de csak egy picit látszódnak. Biztos azóta már behavazódtak. :)
Végül egész hangulatos kis doboz sikerült.
Továbbra is rengeteg ötletem és tervem van, időm viszont szinte semmi. De majd jövök. :)
Sziasztok!
Melli
