2012. november 19.

Iciri-piciri blog

"Volt egyszer egy iciri-piciri házacska" - ez a mese jutott eszembe, amikor nyáron véletlenül rábukkantam egy gyönyörű babaházra. Először csak szerettem volna egy ilyet, aztán ahogy jobban utánaolvastam a témának (főleg külföldi oldalakon), rájöttem, hogy a dologban sokkal több lehetőség van, mint egy játékbabaház. Közben rátaláltam magyar minizők blogjaira is, és elhatároztam, hogy én is kipróbálom a miniatűrkészítést.
Első befejezett "művem" a barátnőmnek, Andinak készült ajándékba (nem minden nehézség nélkül), munkahelyváltása alkalmából. Ő ugyanis nem nézett hülyének, amikor megmutattam neki, hogy felnőtt fejjel milyen babaházra vágyom. :) Sőt, hasonlóan lelkesedett is az ötletért!
A koncepció többszöri módosítása után végül egy szobát kapott:


Két nappal a "határidő" előtt még rémesen rosszul álltam vele. Az "iciri-piciri" tárgyak ugyan elkészültek, de semmi nem volt lefestve (nem is tudtam, hogy kell...), semmi nem volt felragasztva, a virágok nem voltak összeállítva, a nappali és a konyha viszont úgy nézett ki, mint amin átsöpört egy tornádó. De szerencsére utolsó két este nagyon jól haladtam, elkészült az ajándék és helyreállt a rend is. :)





Sejtettem, hogy Andinak tetszeni fog, de azt nem gondoltam, hogy ennyire. :) Körbehurcolta a munkahelyünkön (ott kapta meg az utolsó napján) megmutatni másoknak, akiket pedig kifelejtett, azoknak mobilon mutogatta. :) Őszintén szólva először sajnáltam, hogy meg kell válni mindjárt az első "alkotásomtól" (pedig már eleve úgy készültem, hogy ajándék lesz), de most már kicsit sem sajnálom. :) Jó érzés volt, hogy annyira örült neki. Remélem, küld majd néhány fényképet, mert én pillanatnyilag csak mobillal tudok fényképezni.
Gondolkozom, mi legyen a következő projekt.
És ami  legfontosabb:
Szeretettel üdvözöllek a blogomon!
Welcome to my blog!