Örömmel jelentem: a "küldetés" teljesítve! Az ajándék időben elkészült, és már az új tulajdonosánál töltötte az éjszakát.
Most már elárulhatom, hogy egy nagyon kedves kolléganőmnek szántam, nyugdíjba vonulása alkalmából. Azt hiszem, már említettem, hogy egy kiadóban dolgozom. A történet nagyjából hét éve kezdődött, amikor megpályáztam egy állást, aztán el is feledkeztem róla. Hónapokkal később hívtak be interjúra, ezután kerültem az említett kollégnő szobájába, nagyjából hat és fél évvel ezelőtt. Ő tanított meg könyvet szerkeszteni, amiért nagyon hálás vagyok. Közben másik üzletágba és másik szobába kerültem, de rá továbbra is számíthattam. A cég most átalakul, ezért sokan nyugdíjba mentek. Ez kb. egy hónappal ezelőtt derült ki, akkor határoztam el, hogy ajándékot készítek. Figyelembe véve, hogy nálam egy-egy jelenet 2-3 hónapig készül, nagyon kevés időnek tűnt az egy hónap. A férjemnek rengeteget kellett segítenie ahhoz, hogy minden időben kész legyen. Úgyhogy ez most közös munkánk eredménye. :)
Tudtam, hogy mindenképpen valami könyvekkel kapcsolatos dolgot szeretnék. A kiadó nevének a rövidítését az "aNTiKvárium" szó betűi között találtam meg. Ezeket arany színűre festettem, a többit pedig kopottra. A falakat szürkére festettem és szintén szürkére festett balsafadarabokkal, valamint gyöngyalkatrészekkel diszítettem.
A dobozba egy antikváriumról készült fotót nyomtattam, a kirakatba pedig könyveket pakoltam.
A világítást ismét a férjem szerelte. Maradt még a karácsonyi bódémban használt ledszalagból, most is ebből épített be egy darabot. 9 V-os elemről működik.
Az épület elé egy doboz könyvet terveztem, amit egy padon helyeztem el. A pad balsafából készült. A könyvek borítói igazi borítók (a mi könyveink borítói), természetesen 1:12 arányban kicsinyítve, kinyomtatva. A gépírás könyvet még spiráloztam is felül. (Sajnos ezt elfelejtettem külön lefényképezni, de majd csinálok egy másikat.)
Az ajtón lévő fa medál a Tudás fáját jelképezi, ami az épületünk homlokzatán is megtalálható.
Az ajtófogantyú szintén gyöngyalkatrészből készült.
Házszámot is festettem:
A borítókat a kolléganőm által szerkesztett könyvekről kölcsönöztem.
Az alsó polcon egy gyöngyökből készült petróleumlámpa, betűkártyák, kockák, füzetek és egy lant kapott helyet.
Ezután nekiláttam az őszi hangulat megteremtésének. Egyesével... (A járda a szokásos tojástartóból készült, pasztellkrétával színezve.)
A tököket még tavaly vettem. Szerencse, mert nem biztos, hogy lett volna idő gyurmából megcsinálni.
A lámpa gyógyszer kupakjából, szívószálból és kartonból készült. Az aljára papírból készült csipkét ragasztottam, majd azt is feketére, helyenként (a rozsda miatt) barnára festettem. Az égő helyén gyöngy van.
A padot pácoltam, majd igyekeztem kopottá varázsolni.
Nem tudom, hogy virágzik-e még ilyenkor a hortenzia, de valahogy kívánkozott ide egy cseréppel.
A teljes jelenet több szögből fényképezve (az irodában, mert ott volt elég fény, és mert éjjel 2-kor, amikor végeztünk, már nem annyira voltam használható...):
Fényekkel:
A kolléganőm nagyon örült neki, rögtön segítséget kért az öccsétől a hazaszállításban. (Az antikvárium 25 cm magas.) Ma azt írta, hogy a családjának is meg kellett mutatnia, és nekik is nagyon tetszett.
Amíg fényképezgettem tegnap délelőtt, több kolléga is megcsodálta, többen le is fényképezték a telefonjukkal, így mások már fényképről látták. :)
Szép hosszú őszt kívánok mindenkinek!
Melli
