Részlet a képzeletbeli kávézómból

Ezt a jelenetet már január óta tervezgettem, csinálgattam, de nehezen találtam meg az összeillő dolgokat. A festménynek többször nekifutottam, próbáltam szomorút, vidámat, napraforgósat, de valahogy egyik sem adta vissza azt a hangulatot, amit szerettem volna elérni. Most úgy érzem, sikerült.
 

 

Liduina blogján láttam egy nagyon jó ötletet a keretezéssel kapcsolatban Eredetileg aranyszínűt képzeltem el, de valamiért nem mutatott jól. Próbáltam barnával is, de úgy sem. Végül nem is festettem be, mert úgy éreztem, csak rontanék rajta.
 

Több hetet gondokoztam azon is, hogy miből és hogyan készíthenék újságtartót. Múlt hét végén végre elkészült.
 

 

Összerakáskor viszont kiderült, hogy nem igazán van neki hely, és jelentősen rontja az összhatást. Így került az Eiffel-torony az asztalra.
 

 

Mivel az egyes számú hobbim a zene, az éneklés (gyakorlatilag már óvodás koromban is énekeltem), igyekszem minden jelenetembe valamilyen hangszert csempészni. Ezúttal egy karácsonyfadíszból előléptetett szaxofont.
 

A teáskannát, a csészét és a kalapot sem én készítettem.

Sajnos nem sikerült tükröződésmentes fotót csinálni, még ez lett a legelfogadhatóbb. A teljes doboz így néz ki:


Anyák napi virág

Ma különböző okokból előrehozott anyák napi ebédre voltunk hivatalosak a szüleimhez. Szerettem volna Anyukámnak valami meglepit készíteni, ezért elővettem a korábban készített 3 szál gerberát, és "elültettem" őket egy cserépbe. Ilyen lett:

Egy füst alatt befejeztem végre a hóvirágaimat is, bár a tavasznak - úgy néz ki - vége. Úgy terveztem, hogy ezt beviszem a munkahelyemre, kicsit feldobni vele az íróasztalomat. A hóvirág sokkal nagyobb lett, mint az 1:12 méretarány, egyszerűen nem sikerült kisebbet gyártani. (Jövő tavasszal majd újra megpróbálom.) De így is örülök neki, mert nagyon szeretem a hóvirágot, és az irodába így is tökéletes lesz.

Első gyurmasütim

Hétvégén végre rászántam magam arra, hogy kipróbáljam a süthető gyurmát. Nem véletlenül féltem tőle... 

Már a gyurma kiválasztása sem sikerült valami jól: egyszerű vajsárga gyurmát szerettem volna a kísérletezéshez. A színével világosban nincs is olyan nagy probléma, de nem tudtam elképzelni, mi világít az asztalon éjszaka... Nem tudom, hogy ez normális-e a gyurmáknál, vagy én vettem rossz típust - nem volt ráírva semmi ilyesmi -, de ez foszforeszkál...

A következő problémával a sütéskor szembesültem. Az első adagot jól odaégettem - szó szerint. Több helyen olvastam, hogy 10-15 percig kell sütni mérettől függően, gondoltam, nekem 5 perc elég lesz. Nos... 5 perc után már füstölt. Szép, egészséges piskóta színe lett - de tartok tőle, hogy ez vajsárga gyurma esetén nem egészen normális... 

A következő körben vigyáztam, de még a 2-3 perc is soknak bizonyult. 

De lehet, hogy villanysütőben kellett volna próbálkozni, ahol be lehet állítani a hőfokot, és nem szendvicssütővel, még ha ez is tűnt a gyorsabb és egyszerűbb megoldásnak.

Azt olvastam, hogy ha több rétegben akarom a gyurmát használni, egy-egy rész akár többször is kiégethető. Ezt nem próbáltam, de az eredmény alapján nehezen tudom elképzelni, hogy nem ég szénné az egész...

Ilyen előzményekhez képest egészen elfogadható lett az eredmény, bár a krémet kifelejtettem a gyümölcstortából. :)
 

Könyvek

Szükségem volt néhány könyvre az új dobozomhoz, amit kisebb-nagyobb kihagyásokkal már hónapok óta csinálok - leginkább gondolatban, de néhány dolog már elkészült hozzá. Végül nem álltam meg 3-4 darabnál, majd felhasználom később a maradékot. 

Egy részüket a Small Stuff's PrintMini oldalról nyomtattam, másik részükhöz az ötleten ezen a blogon láttam. 

(A kosár nem az én munkám.)

Tavaszi szél vizet áraszt...

A következő jelenet története jó pár éve kezdődött, amikor céges bulin voltunk egy tanyán, és én különböző roppant hasznos dolgokat vásároltam a helyi kézműves boltban. Többek között egy kalitkát, ami már korábban használtam "díszletként", valamint egy fából és kukoricacsuhéból készült dísztárgyat. Ez utóbbit évekig csodáltam a nappaliban, de sajnos egyre porosabb és szürkébb lett. A tavalyi nagytakarításkor már majdnem kidobtam, de az utolsó pillanatban inkább eldugtam egy olyan helyre, ahol nem látszik. :) Szerencsére, mert pénteken az az ötletem támadt, hogy kicsit "felújítom". Az időjárás ellenére (eső) eléggé tavaszi hangulatba kerültem, biztos a csokinyusziknak és -tojásoknak köszönhetően. (Bár ma egy szavunk sem lehetett: hideg volt, de kisütött a nap.)

Ilyen volt:

És ilyen lett: