23:42 (11:42 pm)

Ezúttal nem miniatűr, de azért megmutatom. :) 

Nagyjából 2005 táján vásároltam egy óralapot és egy -szerkezetet azzal a céllal, hogy Toszkánát dekupázsolom rá. Mondanom sem kell, hogy a projekt érdeklődés hiányában elmaradt. Pedig több megfelelőnek tűnő szalvétát is vásároltam az évek során, aztán mikor helyhiány miatt felszámoltam a szalvétagyűjteményemet, boldogan töröltem beléjük a számat. 

Néhány napja azonban elfogott a vásárolhatnék (a kisfiam mellett a vásárlás élményét már több mint 2 hónapja nélkülözöm), és beszabadultam egy hobbiboltba, ahol megláttam ezt a macis szalvétát. Végülis ahhoz képest, hogy még soha nem csináltam ilyet, egész jó lett. A színek sokkal szebbek, mint a képen, nagyjából csokibarnát kell elképzelni, arany szegéllyel és arany számokkal.

Amikor összeszereltük és elemet tettünk bele, akkor viszont rájöttem: ez az óra soha nem fogja a gyerekszoba falát díszíteni... Veszettül ketyeg, és ez engem eléggé idegesít.

Azért jó móka volt megcsinálni. A bejegyzés címe az időpontot jelöli, amikor elkészült.

Legyen szép hetetek!

Melli

Handpainted!

A kerámiafestő tanfolyam folytatódott. Először megmutatom a miniket, hiszen az a lényeg:

Tökéletesen illik bele a tavasszal készített hóvirág!

De nem álltam meg a miniknél, készítettem még két tányért is (igazit). Sokkal jobban sikerültek, mint a legelső. Ilyen lett a második:

És ez a harmadik. Ez tetszik a legjobban! (Akár miniben is meg lehetne festeni!)

 A hátulját is befestettem:

Nem mini :)

Kedden kerámiafestő "tanfolyamon" voltam. Bár az eredmény egyáltalán nem mini, mégis engedjétek meg, hogy megmutassam. Igyekeztem valami kicsit és "egyszerűt" választani, de így is kb. 10 perc után bántam meg, hogy odamentem. :) Ugyanis egyáltalán nem tudok sem rajzolni, sem festeni, és van, amikor ez kifejezetten hátrány. De azzal hirdették a tanfolyamot, hogy nem kell hozzá érteni, én meg elhittem. :) Tulajdonképpen nem is igazi tanfolyam, csak egy 3 órás foglalkozás. Meglepődtem azon, hogy fiatalabbak és idősek vegyesen voltak, és én voltam az egyetlen, aki először ment. (De nem utoljára, ugyanis egyből 3 alkalmas bérletet vettem.) 

Az első pánik után viszont nagyon jól éreztem magam, annyira belemerültem a festegetésbe, hogy egyszer sem jutottak eszembe a problémáim. Várom a következő alkalmat, és most már felkészültebben megyek majd: kerestem az interneten könnyebb, jobban nekem való mintákat.

És akkor íme, életem első saját kezűleg festett kerámiája:

 

Made By You