Tegnap eljutottam a számomra legutálatosabb részhez: a gyurmához. Sajnos ezzel a műfajjal még mindig nem sikerült megbarátkoznom. Számtalan tanácsot kaptam már profi gyurmaművészektől, hát nem állítom, hogy tudtam őket követni. Tudom például, hogy gumikesztyűben kell dolgozni, hogy ne maradjanak ujjnyomok a zöldségeken. Nos... nekem folyton hozzáragadt a gyurma a kesztyűhöz, és ettől el is deformálódott, így végül levettem. A citromokkal is meggyűlt a bajom, először nem sikerült citrom alakúra formázni őket (pedig azért választottam a citromot, mert ezt könyűnek tűnt elkészíteni), később pedig, amikor a textúráját akartam fogkefével kialakítani, még jobban eldeformálódtak. Egy idő után fel is adtam, így fura alakú, sima héjú citromokat árulok. :) A paprikák is olyan könnyen deformálódtak, hogy végül kénytelen voltam két körben csinálni őket, először a sárga részeket sütöttem, majd amikor megszilárdultak, akkor raktam rá a szárukat, és újra mentek a sütőbe. Egyszerűen nem tudtam úgy megfogni, hogy ne nyomjam össze őket...
Az egész délutánom és estém ráment, de a következőket sikerült összehozni:
egy láda paprika,
egy láda citrom,
egy fonat fokhagyma,
egy kosár bagett (a kosarat
Helene készítette).
Évekkel ezelőtti kísérletemből maradt, most csak a ládákra volt szükség:
egy kisebb adag paradicsom,
egy köteg sárgarépa.
A tököket valahol, valamikor vettem.
Már csak a tábla, a házszám és a tejesüvegek hiányoznak. :)
Hamarosan újra jelentkezem.
Melli